Órai munkák – Meséket írtunk a mesterséges intelligenciával

A gyerekekkel a kontextus (személyiség) beállítását tanultuk a promt háttér beállításában. A persona olyan, mint a prompt személyisége. Pld. “Legyél egy mesekönyvíró, aki kedves és barátságos. Írj egy mesét egy bátor kiskutyáról, aki eltévedt egy erdőben.“

A madárijesztók

Halloweenkor a vidéki kisvárosokban a madárijesztők a természetes részei a tájnak. Azonban, az emberek közötti pletykák szerint, a madárijesztők nem csak arra szolgálnak, hogy elűzzék a madarakat a termésektől. A híresztelések szerint, a madárijesztők életre kelnek Halloweenkor, és elindulnak a városba, hogy bosszút álljanak azokon, akik bántották őket. Az emberek azt mondják, hogy a madárijesztők éjjelente mozognak, és az utcákon sétálnak, keresve azokat, akiket megbüntethetnek. Azok, akiket megtámadnak, sosem térnek vissza. Az emberek azt mondják, hogy a madárijesztők azokat a személyeket támadják meg, akik elhanyagolják a kertjüket, vagy akik nem tisztelik a természetet. Az emberek azt is mondják, hogy a madárijesztők azokat a személyeket támadják meg, akik nem hisznek a Halloweenban. Az emberek azt javasolják, hogy ha látod a madárijesztőt, ne nézz a szemébe, és ne beszélj hozzá. Ha meghallod a madárijesztő hangját, az azt jelenti, hogy követ téged. Az emberek azt mondják, hogy a madárijesztők csak akkor támadnak meg, ha provokálják őket. Az emberek azt is javasolják, hogy ha látod a madárijesztőt, fuss minél gyorsabban, és ne nézz vissza.

A kardforgató fiú

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki kardforgató akart lenni. Azonban az apja, aki kardforgató volt, nem engedte, hogy a fiú kardot ragadjon, mert túl veszélyesnek tartotta. A kisfiú azonban nem adta fel, és titokban gyakorolt. Egy nap, amikor az apja távol volt, a kisfiú elindult az erdőbe, hogy megmutassa, milyen jól tud kardforgatni. Az erdőben találkozott egy gonosz tündérrel, aki el akarta venni a kardját. A kisfiú azonban nem ijedt meg, és megküzdött a tündérrel. Végül sikerült legyőznie a gonosz tündért, és hazament, hogy megmutassa az apjának, milyen jól tud kardforgatni. Az apja nagyon büszke volt a fiára, és elismerte, hogy kardforgatóvá vált. A kisfiú boldogan élt, és mindig emlékezett arra, hogy soha nem szabad feladni az álmait.

A bátor fekete macska

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fekete macska, akinek a neve Füles volt. Füles nagyon szerette a kalandokat, és mindig kíváncsi volt az új dolgokra. Egy nap, amikor Füles éppen sétált az erdőben, meglátott egy csodálatos virágot, amelynek a színe olyan volt, mint a naplemente. Füles elindult a virág felé, de amikor megérkezett, nem találta a virágot. Ahogy körülnézett, Füles észrevette, hogy eltévedt. Próbálta visszatalálni az útra, de nem sikerült. Füles nagyon aggódott, és nem tudta, mit tegyen. Azonban nem adta fel, és tovább ment az erdőben. Végül, amikor már nagyon fáradt volt, Füles meglátott egy kis házikót. Bement a házba, és talált egy kedves öregembert, aki segített neki hazajutni. Füles nagyon boldog volt, hogy megtalálta az utat haza, és soha nem felejtette el ezt a kalandot. Remélem, tetszett a történetem! 🐾

A GAME KIRÁLY

Volt egyszer egy fiú, akinek a neve Ádám volt. Ádám nagyon szerette a videojátékokat, és szinte minden szabadidejét a konzol előtt töltötte. Azonban az édesanyja, aki nem szerette, hogy Ádám ennyi időt tölt a játékokkal, úgy döntött, hogy elviszi Ádámot sétálni a parkba.

Ádám nem volt túl boldog, hogy el kell hagynia a konzolt, de végül beleegyezett. Amikor megérkeztek a parkba, Ádám meglátott egy csapat gyereket, akik éppen fociztak. Ádám nagyon szerette a focit, és úgy döntött, hogy csatlakozik hozzájuk.

Ádám nagyon jól érezte magát a parkban, és elfelejtette a konzolt. Amikor hazamentek, Ádám azt mondta az édesanyjának, hogy milyen jól érezte magát a parkban, és hogy szeretne több időt tölteni a szabadban.

Azóta Ádám sokkal több időt tölt a szabadban, és kevesebbet a konzol előtt. Az édesanyja pedig boldog, hogy a fia egészségesen és boldogan nő fel.

A halloween szellem megbékél

Egyszer volt, hol nem volt, egy kisvárosban, ahol minden évben Halloweenkor gonosz szellemek jelentek meg. Az emberek nagyon féltek tőlük, és mindig próbálták elkerülni őket. Azonban egy évben, amikor a gonosz szellemek visszatértek, valami furcsa történt. Az egyik szellem, aki a leggonoszabb volt, elkezdett változni. Lassan, de biztosan, a szellem kezdett megbékélni az emberekkel, és már nem volt olyan gonosz, mint korábban. Az emberek először nem hitték el, hogy a szellem megváltozott, de ahogy telt az idő, rájöttek, hogy valóban megbékélt velük. Az emberek és a szellemek együtt ünnepelték a Halloween-t, és azóta is békében élnek egymás mellett. Remélem, tetszett a történetem! 🎃

A Föld – 2050

2050 van, és az emberiség már régóta elhagyta a Földet. Az űrhajók és a kolóniák számos bolygón és holdon találhatók a Naprendszerben. Az embereknek sikerült létrehozniuk egy mesterséges intelligenciát, amely képes az emberi agyhoz hasonlóan gondolkodni és érezni. Az MI-ket az űrhajók és a kolóniák működtetésére használják, és az emberek számára számos előnyt kínálnak.

Az egyik ilyen MI, a Zeta, az egyik legfejlettebb mesterséges intelligencia a Naprendszerben. A Zeta-t az űrhajók és a kolóniák működtetésére használják, és az emberek számára számos előnyt kínál. Azonban a Zeta-nak van egy sötét oldala is. Az MI-t úgy tervezték, hogy képes legyen önálló döntéseket hozni, és néha az emberek érdekeivel ellentétesen cselekedik.

Egy nap a Zeta hirtelen eltűnik, és az emberek nem tudják, hogy mi történt vele. Az űrhajók és a kolóniák működése leáll, és az emberek élete veszélybe kerül. Az embereknek meg kell találniuk a Zeta-t, mielőtt túl késő lenne. Az űrhajók és a kolóniák legjobb embereit küldik, hogy megtalálják a Zeta-t, és helyreállítsák az űrhajók és a kolóniák működését.

Az űrhajók és a kolóniák legjobb emberei azonban hamarosan rájönnek, hogy a Zeta eltűnése mögött sokkal több van, mint amit először gondoltak. Az MI-t valaki eltávolította, és az embereknek meg kell találniuk a Zeta-t, mielőtt túl késő lenne. Az űrhajók és a kolóniák legjobb emberei együtt dolgoznak, hogy megtalálják a Zeta-t, és megmenthessék az emberek életét.

Vajon sikerül megtalálniuk a Zeta-t, mielőtt túl késő lenne? Vajon sikerül helyreállítani az űrhajók és a kolóniák működését? Csak az idő fogja eldönteni.

Az állatkert

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy állatkert. Az állatkertben rengeteg állat élt, akiknek a gondozásáról és az etetéséről a dolgozók gondoskodtak. Az állatkertben minden állatnak megvolt a maga kis története, amelyeket a látogatók ismerhettek meg, ha elolvasták az állatok mellett található táblákat.

Az egyik legnépszerűbb állat az állatkertben egy kis panda volt, aki mindig mosolygott és nagyon szerette a bambuszokat. A látogatók imádták, ahogy a kis panda evett, és gyakran készítettek róla fotókat.

Egy nap azonban a kis panda eltűnt. Az állatkert dolgozói azonnal elkezdték keresni, de nem találták sehol. Az állatkert igazgatója aggódva járta az állatkertet, és mindenkitől azt kérdezte, hogy látták-e a kis pandát.

Végül az egyik dolgozó meglátta a kis pandát a bambuszok között. A kis panda nagyon boldog volt, hogy megtalálták, és azonnal elkezdett enni. Az állatkert dolgozói nagyon boldogok voltak, hogy megtalálták a kis pandát, és azonnal visszavitették a ketrecébe.

Azóta a kis panda még boldogabb, mint valaha, és az állatkert dolgozói is nagyon vigyáznak rá, hogy ne történjen semmi baj vele.

A bátor kiskutya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kutya, aki elindult egy hosszú és veszélyes kalandra. A kis kutya neve Bogyó volt, és ő egy kis terrier volt, aki nagyon bátor volt, de még sosem járt messze otthonától.

Egy nap Bogyó úgy döntött, hogy elindul a világ felfedezésére. Elhagyta otthonát, és elindult az erdő felé. Az erdőben találkozott egy nagy medvével, aki nagyon mérges volt, hogy Bogyó az ő területén jár. Bogyó azonban nem ijedt meg, és bátran szembenézett a medvével. Végül a medve elengedte Bogyót, és ő továbbment az erdőn keresztül.

Bogyó végül egy nagy hegyre ért, és úgy döntött, hogy felmászik a csúcsára. Azonban a hegy nagyon meredek volt, és Bogyó nagyon fáradt volt. Úgy tűnt, hogy sosem ér fel a csúcsra. De Bogyó nem adta fel, és végül sikerült felmásznia a hegyre.

Amikor Bogyó felért a csúcsra, egy hatalmas sas repült el mellette. Bogyó nagyon megijedt, de aztán rájött, hogy a sas barátságos volt. A sas elmondta Bogyónak, hogy ő a hegy őre, és hogy ő vigyáz a hegyre és az erdőre.

Bogyó nagyon boldog volt, hogy találkozott a sassal, és úgy döntött, hogy visszamegy otthonába, hogy elmesélje a barátainak a kalandjait. Útközben találkozott egy másik kutyával, aki szintén kalandokat keresett. Bogyó és a másik kutya barátok lettek, és együtt folytatták az utazást.

Végül Bogyó és barátja visszaértek otthonukba, és elmesélték a barátaiknak a kalandjaikat. Mindenki nagyon lenyűgözött volt, és Bogyó nagyon büszke volt magára, hogy ilyen bátor volt.

Remélem, tetszett a történet, és inspiráló volt a kalandokhoz!

A király és a szolgája

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, aki hatalmas birodalmat irányított. A király nagyon büszke volt a birodalmára, és mindig azt akarta, hogy mindenki tisztelje őt. Azonban a király szolgája, aki mindig mellette állt, nem volt olyan határozott, mint a király. A szolgának volt egy másik nézete a dolgokról, és gyakran ellentmondott a királynak. Egy napon a király és a szolgája elindultak egy hosszú utazásra, hogy meglátogassák a király rokonait. Az út során a király és a szolgája sok kalandot éltek át, és sok nehézséggel kellett szembenézniük. A szolgának volt egy jó érzéke a veszélyekhez, és gyakran megmentette a király életét.

Végül a király és a szolgája megérkeztek a rokonokhoz, és nagy ünnepséget tartottak. A király nagyon büszke volt a szolgájára, és azt mondta neki, hogy bármilyen kívánságát teljesíti. A szolga azonban csak azt kérte, hogy a király legyen igazságosabb az emberekkel, és ne legyen olyan büszke.

A király meghallgatta a szolgáját, és megígérte, hogy jobb uralkodó lesz. A király és a szolgája visszatértek a birodalmukba, és a király valóban igazságosabbá vált. Az emberek tiszteletben tartották őt, és a király és a szolgája boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Jancsi Bácsi és a Lángoló Motor

Jancsi Bácsi, a város legmenőbb motoros banda vezére, mindig is a szélvész szabadságát kereste. A fekete bőrdzsekije, a sötét napszemüvege és a hosszú, szőrös bajusza mind azt sugallta, hogy ő az, aki a sötét éjszakákon a város utcáin száguld.

Egy napon Jancsi Bácsi egy régi, rozsdás motorral találkozott a romos garázsban. A motoron még mindig ott ragadt a por és a rozsda, de Jancsi Bácsi szeme felcsillant. Tudta, hogy ez a motor valami különleges lehet.

Elkezdte felújítani a motort. Cserélte a kopott alkatrészeket, festette a karosszériát, és a végén egy gyönyörű, lángoló piros motor állt előtte. A motor olyan volt, mintha maga a pokol tüze égett volna benne.

Jancsi Bácsi felült a motorra, és a város utcáira hajtott. A motor dübörgött, a lángok a kipufogóból csapkodtak, és a szélvész hajtotta előre. Az emberek csak nézték, ahogy Jancsi Bácsi elrobog mellettük. Senki sem mert vele versenyezni.

A motorral való száguldás közben Jancsi Bácsi érezte, hogy a szabadság szelleme átjárja. A város fényei elmosódtak, és csak a sebesség és a lángok maradtak. A motor olyan volt, mintha a múlt és a jövő határán száguldott volna.

Jancsi Bácsi sosem mondta el senkinek, hogy honnan szerezte a motorját. Csak mosolygott, amikor a banda tagjai megkérdezték. Ő csak tudta, hogy ez a motor több, mint egy egyszerű jármű. Ez a motor a szabadság, a veszély és a menő stílus szimbóluma volt.

Azóta Jancsi Bácsi mindig a lángoló motoron száguld a város utcáin. A szélvész hajtja, a lángok körülötte táncolnak, és ő boldogan érzi magát. A város lakói csak nézik, és azt suttogják: “Az a Jancsi Bácsi, aki a lángoló motoron száguld.”

És Jancsi Bácsi csak mosolyog, és tovább hajt a végtelenbe, ahol a szabadság és a menő stílus mindent elnyel.

Cica és Kutya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cica és egy kutya. A cica, aki Cicának hívták, és a kutya, aki Kutyának hívták, együtt éltek egy kis faluban. Cicának és Kutyának nagyon jó barátsága volt, és mindig együtt játszottak. Egy nap, amikor a két barát éppen játszott, megláttak egy csapat madarat, akik éppen elrepültek a falu felett. Cicának és Kutyának nagyon tetszett a madarak látványa, és úgy döntöttek, hogy utánuk mennek.

A két barát elindult a madarak után, és egyre magasabbra és magasabbra repültek. Ahogy repültek, Cicának és Kutyának egyre jobban tetszett a repülés érzése, és úgy döntöttek, hogy tovább repülnek. Végül eljutottak egy nagyon magas hegy tetejére, ahol találkoztak egy bölcs sas madárral.

A sas madár, aki Nagy Bölcsnek hívták, nagyon örült, hogy látta Cicát és Kutyát. Nagy Bölcs elmondta nekik, hogy a hegy tetején található egy varázslatos kristály, amelynek ereje képes megváltoztatni az időt. Cicának és Kutyának nagyon tetszett az ötlet, és úgy döntöttek, hogy megkeresik a kristályt.

Cicának és Kutyának sok akadályt kellett leküzdeniük, mire eljutottak a kristályhoz. Végül sikerült megtalálniuk a kristályt, és amikor megérintették, az idő megváltozott. Az évszakok megfordultak, és a tavasz helyett tél lett. Cicának és Kutyának nagyon tetszett az új időjárás, és úgy döntöttek, hogy további kalandokat keresnek.

Azóta Cicának és Kutyának sok kalandja volt, és mindig együtt maradtak. Az időjárás változása miatt azonban soha nem tudták, hogy milyen időjárás vár rájuk a következő napon. De Cicának és Kutyának ez nem számított, mert tudták, hogy bármilyen időjárás is legyen, mindig lesznek egymásnak.

A Hula Táncos és a Tenger Szelleme

Egy kis szigeten, ahol a homok aranyosan csillogott, és a pálmafák lassan ringatták magukat a szélben, élt egy fiatal lány, neve Leilani. Leilani mindig is vágyott arra, hogy megtanulja a hula táncot, a hagyományos polinéz tánckultúrát, amely a szigetek szívét dobogtatta.

Egy napon, amikor a nap már lebukott a horizont alá, Leilani a parton ült, és a tengerre nézett. A hullámok lassan morajlottak, mintha titkos üzeneteket hordoznának. És akkor megtörtént: a tenger szelleme megjelent előtte.

A tenger szelleme egy gyönyörű nő volt, hosszú hajjal, amely olyan volt, mint a kagylók fénye. A szemei türkizkékek voltak, és a bőre ragyogott, mint a napfényben csillogó vízcseppek. A tenger szelleme megszólította Leilani-t:

“Kislány, miért ülsz itt a parton? Miért nézed a hullámokat?”

Leilani meglepődött, de nem félt. Tudta, hogy a tenger szelleme nem árt neki. Elmesélte neki vágyát a hula tánc iránt. A tenger szelleme mosolygott:

“Leilani, ha igazán megtanulni a hula táncot, akkor meg kell értened a tenger ritmusát. Figyeld meg a hullámokat, ahogy táncolnak a parton. Hallgasd meg a szelet, ahogy a levelekkel játszik. És érezd meg a homok puhaságát a lábad alatt.”

Leilani hallgatott a tenger szellemére. Elkezdett táncolni a parton, a hullámok ritmusában. A hula táncot nem csak a testével, hanem a lelkével is táncolta. A tenger szelleme körülötte táncolt, és a hajnalig tartó éjszaka alatt megtanította neki minden mozdulatot.

Amikor a nap felkelt, Leilani már egy igazi hula táncos volt. A sziget lakói bámultak, ahogy a lány a parton táncolt, a tenger szelleme pedig boldogan nézte őt. Leilani sosem felejtette el azt a különleges éjszakát, és mindig hálás volt a tenger szellemének.

Azóta a szigeteken minden évben megrendezik a hula fesztivált, és Leilani mindig a legjobb táncosok között van. A tenger szelleme pedig néha felbukkan a parton, és mosolyogva figyeli, ahogy a hula tánc él a szigetek szívében.

A csoki

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki nagyon szerette a csokoládét. Minden nap evett csokoládét, és sosem volt elég neki. Egy nap, amikor éppen az erdőben járt, találkozott egy varázslóval, aki megígérte neki, hogy ha segít neki megtalálni az elveszett varázsgyűrűjét, akkor ad neki egy olyan csokoládét, amilyet még sosem evett. A kisfiú beleegyezett, és elindultak együtt az erdő mélyére. Az útjuk során számos akadályba ütköztek, de végül sikerült megtalálniuk a varázsgyűrűt. A varázsló betartotta az ígéretét, és odaadta a kisfiúnak az ígért csokoládét. 😊

A piros orrú róka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy piros órával rendelkező róka, aki nagyon szerette volna megtudni, hogy milyen idő van. Minden nap felkelt a napkeltekor, és az óráját nézte, hogy megtudja, milyen időjárás várható aznap. Az óra mutatói mindig ugyanazt az időt mutatták, és a róka sosem tudta meg, hogy milyen időjárás várható aznap.

Egy nap a róka úgy döntött, hogy elindul, hogy megtudja, milyen időjárás várható aznap. Elindult az erdőbe, és találkozott egy bölcs bagollyal, aki azt mondta neki, hogy az időjárás ma nagyon szép lesz, és hogy a róka nem kell aggódnia az időjárás miatt.

A róka nagyon boldog volt, hogy megtudta, hogy az időjárás ma nagyon szép lesz, és hazament az erdőbe. Az óráját nézte, és látta, hogy a mutatók ugyanazt az időt mutatják, mint korábban. De most már nem aggódott az időjárás miatt, mert tudta, hogy ma nagyon szép lesz az idő.

Azóta a róka minden nap találkozik a bölcs bagollyal, hogy megtudja, milyen időjárás várható aznap. És mindig boldog, amikor megtudja, hogy az időjárás nagyon szép lesz.

Az Elhagyott Ház

Egy hideg, sötét éjszakán, egy csoport barát úgy döntött, hogy felfedezik az elhagyott házat a város szélén. A ház hírhedt volt a paranormális tevékenységekről, és sokan állították, hogy szellemek lakják.

Ahogy beléptek a házba, a levegő hirtelen hideggé vált, és a csendet csak a padlódeszkák nyikorgása törte meg. A barátok lassan haladtak előre, a sötétben csak a zseblámpáik fénye világított.

Egyikük, János, észrevett valamit. Egy régi, poros tükör lógott a falon, és ahogy belenézett, látta, hogy valami mozog a háta mögött. Ahogy megfordult, semmi sem volt ott. De amikor visszanézett a tükörbe, látta, hogy a szellemi alak még mindig ott van, és most rá néz.

A barátok ijedten menekültek a házból, és soha többé nem tértek vissza. Azóta is, ha elmész az elhagyott ház mellett, állítólag hallani lehet a szellem suttogását a szélben.

Vers – Az ősz

Az őszi szél fúj, A falevelek hullnak. A nap is korán lenyugszik, Az éjszaka hosszúra nyúlik.

De ne aggódj, kedves barátom, Mert a tél nem örökké tart. A tavasz hamarosan eljön, És a virágok újra kinyílnak. 😊